A MEGÖZVEGYÜLT VÖRÖS FARCINKÓ ÚJRA PÁRRA LELT

Gyenes Csilla

Úgy egy hónapja, arra lettem figyelmes, hogy egy házi rozsdafarkú pár- itt Vas megyében vörös farcinkónak nevezik -, mint egy kis helikopter, szárnyaikat gyorsan verdesve, egy helyben lebegve, kukucskál a kódisállás boltívei között. Bármikor kiléptem a bejárati ajtón, ők mindig ott voltak.

Figyelmesen nézegettek engem, és a kódisállás rejtekeit. (Kódisállás: Az őrségi, vendvidéki házak jellegzetessége. A ház bejárati ajtaja elé emelt, oszlopokon nyugvó, boltíves tornác. Minél gazdagabbak voltak a ház lakói, annál nagyobb, több boltívből állt ez a tornác. Az én házam egykori lakói módos parasztok voltak, így több boltívű és nagy a kódisállásom. A zárt előtér alatt pihenhettek meg a régi idők vándorai, „kódisai”, itt várhatták meg az eső végét, vagy az éjszaka elmúltát. Nekem a pincelejáróm is itt található.)

A kódisállás két végén, a belső részében, van egy-egy kiszögelés. Egyikén egy Mária szobor (a ház öröksége), másikon most már egy kis fészek áll. Ugyanis a házi rozsdafarkú pár azért nézegette a kódisállást, mert védett helyet keresett a fészkének.

A tojó, napokig hordta a fűszálakat, pihéket, amíg egy csinos fészket nem épített belőlük. Aztán szépen beletojt három fehér tojáskát és ráült. A hím táplálta a kotló tojót. De jaj, az egyik nap halva találtam a ház előtt a hímet!

Aggódva figyeltem, hogy most mi lesz a tojóval és a tojásokkal! Ha hosszú időre leszáll táplálkozni a fészekről a tojó, kihűlnek a tojások. De a kis tojó mindent jól csinált, gyorsan evett egy-két pókot, hernyót és repült vissza melegíteni a tojásokat.

Kb. Két hét múlva a tojásokból cseppecske fiókák bújtak ki. Még jó, hogy ilyen kevesen lettek, mert általában 5-6 tojást is rak egy házi rozsdafarkú. Mintha megérezték volna a tragédiát!

A házi rozsdafarkúaknál a tojó és a hím együtt táplálja a fiókákat. Iszonyú munkával jár, több százszor is fordulnak, hogy mindegyik éhes szájnak jusson eleség.

Hogy fogja bírni ez a kis fiatal tojó a strapát? Egy kis létráról leselkedve, aggódva figyeltem a fejleményeket. A tojó eleinte egyedül etette a fiókákat, akiknek biztosan nem jutott annyi eleség, mintha ketten hordták volna nekik, mert nagyon ernyedtek voltak a picik. Már azon gondolkodtam, hogy veszek az állatkereskedésben valami eleséget, pl. lisztkukacot és pótetetni kezdek, úgy, hogy a kódisasállás szélére teszem az eleséget egy tálkába. Hamar észrevette volna a kis tojó a mocorgó kukacokat, és azzal etette volna a fiókákat.

De nem kellett ilyet tennem, mert a kis csinos, megözvegyült tojó, elcsábított egy hímet és már két napja együtt etetik a fiókákat és őrzik, nagy csettegő méltatlankodással a fészket.

A madarak jelentős része egész életében kitart a párja mellett. Ilyenek a galambok, csókák, hattyúk, papagájok, pingvinek stb.. A párjuk elvesztése az ilyen hűséges madaraknak nagy trauma. Gyakran depresszióba esnek, nem esznek, búslakodnak, pont úgy, mint az emberek.

Vannak, akik egy másik közeli párból elcsábítják az éppen hiányzó, ellenkező nemű párt, vagy keresnek egy facér egyedet, mint ahogy az én kis tojóm tette. Mondjuk könnyű dolga volt, mert a ház közvetlen környezetében nagyon sok házi rozsdafarkú él.

De a leggyakoribb, hogy a magára maradó szülő többnyire napokon belül otthagyja a fészket tojásostól, fiókástól. Ha még van elég idő a nyárból, akkor pótköltésbe kezd, új párt keres magának, új fészket épít, tiszta lappal indít megint.

Csak reménykedem abban, hogy a tojóhoz szegődött hím, nem élt párban, nem voltak etetendő fiókái, hiszen akkor most egy másik tojó került nehéz helyzetbe és csöndben siratja hűtlen párját.

Mindenesetre nyár végére három házi rozsdafarkúval többen leszünk.

Még több félénk, rozsdás farkú, folyton pukedlizó, villámgyorsan surranó, izgatottan csettegő, szépséges madárkában gyönyörködhetem a kertben.

A birtokom egy madárbarát birtok. Sok madár él itt. Nekem nem kell mást csinálnom csak leülni csendben egy székre, nem mozogni, beleolvadni a birtokba és egy kis idő múlva előbújnak a legfélénkebb madarak is.

Természetszerető emberként nagy boldogság látnom, ahogy körülöttem énekelnek, udvarolnak, eszegetnek, vadásznak, fészket raknak, gondozzák az utódokat a kert madarai. Ilyenkor érzem igazán, hogy része vagyok a birtoknak, nemcsak gazdája!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló posztok

HOL VOLT, HOL NEM VOLT…..

Ismét megjelent a FALUMAGAZIN, három falu (Kétvölgy, Apátistvánfalva, Orfalu ) újságja. Évek óta minden számába írok egy-egy cikket. Íme a legfrissebb számba kerülő írásom. Amikor egészen kicsi gyermek voltam, esténként mesével altattak el a szüleim. Anyukám olvasta a meséket, apukám

Tovább olvasom »

A MEGÖZVEGYÜLT VÖRÖS FARCINKÓ ÚJRA PÁRRA LELT

Úgy egy hónapja, arra lettem figyelmes, hogy egy házi rozsdafarkú pár- itt Vas megyében vörös farcinkónak nevezik -, mint egy kis helikopter, szárnyaikat gyorsan verdesve, egy helyben lebegve, kukucskál a kódisállás boltívei között. Bármikor kiléptem a bejárati ajtón, ők mindig

Tovább olvasom »